Now Playing Tracks

Hol vannak a…?

Lehetséges, hogy az évek alatt megromlott a látásom, de erős a gyanúm, hogy nem ez a probléma. Eltűntek a feketeruhások! Újabban feléledt bennem a vágy, hogy gothokkal ismerkedjek, de eltűntek. Úgy 1 hónapja minden nap meresztem a szemeim Veszprémben és környékén, de még csak hasonló stílusú létformákat sem láttam. “Új” mániámat egyébként egy könyv ébresztette (mily meglepő) melynek címe Soha már. 3 napig járkáltam fel, s alá, azt mondogatván: kell nekem egy Varen Nethers. Nem is én lennék..
De a lényeg ugyanaz. Esélyem sincs.
Azért, ha egy vállalkozó szellemű olvassa ezt, és megszán, nagyon szívesen beszélgetnék..

Leírom

És akkorára nyíltak szemeim, amekkorára a tieid sosem fognak. Olyan gondolatok járnak a fejemben, melyeket te messze elkerülsz. Míg neked túlságosan fáj, én ezt élvezem. És mikor arra gondolok, hogy mit is érzek igazából… fényre összeszűkülő szemek hiányában, itt és most leírom neked. Leírom mennyire haragszom rád. Leírom mennyi bűnt követtél el ellenem. Leírom mennyire fájt nekem. Leírom mennyire hiányzol. leírom, hogy tudom, nem is téged utállak ennyire, hanem magamat, mert tudom nem a te hibád, hogy sosem fogsz úgy érezni mint én. Leírom, hogy tudom, nem sokáig leszek már itt, de, ha te addig itt lennél nekem… talán maradnék. Maradni akarnék úgy, mint még sosem. Leírom mennyire szeretném. Leírom, hogy semmit nem akarok jobban, mint hallani a hangod. Leírom mennyire szerettelek, szeretlek, és szeretni foglak, úgy, ahogy mást sosem fogok. Mert az ember érzi, ha valami igazi, s én még sosem éreztem ennyire. Leírom mennyire fogsz hiányozni, s hiányzol már most.
Azt mondtam leírom, és mégsem írtam le mennyire…. mert nem létezik olyan szó, kifejezés, szám, mértékegység amivel ezt leírhatnám.
Szeret, ölel, csókol:
Lizanna

To Tumblr, Love Pixel Union
Aum